Átkozott gyötrelem, mért nem virágoztál minden falevelen?"
Sírni kéne, sírva sírni
Liliomból csokrot kötni
Liliomnak hullt virága,
Szívemnek rég feledett nótája.
Nem érezni, futni futni
Elfeledni, elengedni
Nem zokogni, tövist húzni
Mély sebemből vért bugyogni.
*
Érezd, ahogy tép, húz,
Magával ránt a mély.
S nem látod már, ki vagy
Vagy voltál.
Egész vagy töredék,
Porszemcse vagy törmelék.
Hív s te indulsz,
Magába szippant,
Eltemet magába mélyen,
S nem kérdi már mi vagy,
Csak betakar szép szelíden.
Nem ígér, csak gyötör,
Nem kér, nem gyűlöl.
Ítél, hogy ne ítéld,
Kér, hogy semmivé légy.
*
Nem hittem soha, hogy lehet
Ily botor s vak, ki látó
Szívében tűz tombol,
Szemében jég táncol.
Nem hittem volna, hogy lehet
IIy nehéz a szerelem,
Nyelvéről tompa szó fakad,
Füle nem hallja meg
Az igaz szavakat.
Forró nyár után,
Hosszú hideg tél
S ha nem jön a kikelet,
Szeme nem lesz olyan mint rég,
Méreg zöldből , csokoládé-szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése