Más

Nem kértem, hogy lásd,

Csak vedd végre észre.

Hóban fürdõ jeges ér,
Virága a létnek
Álmodj, csak álmodj szépet
Nem számít már,
Minek neveznek téged.

Álmodj s remélj,
Majd dobd el az egészet
Mindent semmiért,
Ez az osztályrészed.

Miért remélsz még, ha csak
Éretlen almát görget a tavaszi szél?
Illata fanyar, orrodat csiklandja
Húsa roppanós, mosolyra
Fakasztna.

Szíved lassan enged,
Percrõl pillanatra.
Kígyó kúszik csendben
S lecsap, emészti falatról falatra.

Könnyen reppen el a kikelet
Szíved ismét jéggé dermed,
Majd vért könnyezve
Újra megreped.